Tihanyi Emma

Az esti látogatás idején újra nagy hír fogadott bennünket. Nagy lendülettel mentünk hátra Emmácska felé és döbbenten láttuk hűlt helyét. Szerencsére csak pillanatok teltek el, szinte még fel sem fogtuk rendesen a történéseket mire szóltak, rossz helyen járunk, ugyanis kislányunkat kivitték a postintenzívre! Újra pólyában fekszik a bevásárlókocsiban, ami nem azt jelenti, eladó, hanem holnaptól lehet újra szoptatni. Ismételten egy újabb kihívás a nagy-nagy boldogság mellett, mert ugye üvegből már nagyon szépen eszik 75 és 100 ml-ket. Ráadásul gyógyszerei között még van nyugtató hatású, ami miatt úgy alszik mint egy rongybaba. A nővérek azt mondják, mikor éhes akkor nagyon is éber és követelőző, egészen addig míg meg nem kapta amit akart. Úgy legyen, majd most kiderül. Drukkolok a lányoknak nagyon, már nagyon nagy szükségük van egymásra. Hosszú volt ez a 8 nap. Persze mint az élet minden területén a kispapa csak addig fontos míg szaladgál és intézkedik. Ahogy haladunk előre az időben Babuka egyre távolabb kerül tőlem, első napokban ringattam, büfiztettem már tisztába is tettem (1x), aztán bekerült az akváriumba, ahol a második nap kilestem a többi szülőtől ( mert ugye ezt nekünk orvosoknak nem mondták el), megfelelő kézmosás után be szabad nyúlni megsimogatni egy kicsit, végre egy kis direkt kontaktus.

Így minden látogatáskor (naponta 2x) felváltva simogattuk, moncsolgattuk. Ma este végre eljött a pillanat, amit már nagyon vártunk: kihelyezték a post-ra. Na, ide csak az anyuka mehet be, és mint kispapa köpenyben, maszk és lábzsák viselése mellett kulturáltan tekintgethetek párás szemekkel a zárt üvegajtó mögül. De nem baj, mert nagyon nagyot léptünk előre, az anyja vele van és szoptathatja! Jelenleg ez a legfontosabb. Egyszer majd eljön az én időm is. Olyan ez, mint az orvosi egyetem: Apu mindig azt mondja nekem, legyek türelmes, tanuljak egyszer majd beérik a gyümölcse. És én megfogadtam már 14 éve várok és tanulok.

Szóval a lényeg holnaptól újra szoptatunk!!!!!

Kicsit összejöttek a dolgok, ezért nem jelentkeztünk egy pár napig. Nem, nem nincs semmi gond Emmával. Sőt. Tegnapra elérte kezdeti súlyát, ami 3760 g. Ez csúcs. Igazság szerint azt is mondhatjuk, eddig nem történt semmi, fussunk neki még egyszer. De, hát mindez már múlt, mert ma 3880 g volt a papírjára írva. Úgy hízik ez a baba, mint az apja. Végre a kicsike a fülén kívül még hasonlít rám valamiben, mert ebben a témában azért az anyja viszi a pálmát. A másik következménye ennek a szép gyarapodásnak, hogy megindult nálunk a tejverseny anyja és lánya között. Fej-fej mellett haladnak, amit Eszter lefej azt a kis Béka mind az utolsó cseppig megeszi. Én meg csodálva nézem az egészet és persze szaladgálok a donor és a recipiens között. Végeláthatatlan folyamatnak tűnik. Azonban, ha ilyen szépen haladunk lassan kikerülhetünk a postintenzívre, ahol már nincs inkubátorban és szoptatni is lehet a babát. Ez nagyon fontos lenne, mert ugye baba nélkül nem lehet a végletekig fenntartani a tejtermelést, a tejre pedig szükség van. És nem utolsó sorban végre újra ölelgetni, ringatni, egyáltalán kézben tartani lehetne kicsi Emmát. Az első 3 napban jól elhúzták előttünk a mézesmadzagot, még a nagyszülők kezén is körbe járt (itt jegyzem meg, mindenki furcsa csodálatára), most meg egy üvegablakon nézegethetjük szegénykét, mint egy aquariumban. De türelmes vagyok, csak gyógyuljon meg. Ráadásul az intenzíven, ahogy körbenéz az ember, csupa-csupa aprócska emberkét látni, Emmának meg lassan kicsi lesz az inkubátor.

Örömmel jelentem be, megérkezett új moderátorunk. Eszter, amint napról napra egyre jobban erőre kap, kedvet kap egy kis lektoráláshoz. Nagy szerencsém van a lányokkal, mármint ezzel a kettővel, mert mindkettőnél tökéletesen működő indikátora van a gyógyulásnak. Babuka ugye egyre nagyobb értéket produkál a mérlegen, most hogy az a pelusban van vagy effektiv szaporulat, egyelőre nem tudom, mert nem én mérem. Amúgy is az egyetemen, ha mást nem is, de azt megtanultuk, egy mérés nem mérés. Mindegy, eddig működik. De Eszter is nagyon szépen gyógyul, mert egyre többet pakol, ma szinte folyamatosan. Mindig van valami, ami nincs jó helyen és azonnal át kell tenni valahova. Pl a babakocsi mióta megvettük kb. 3 hónapja nem mozdult el a helyéről, ma kiderült az sincs jó helyen. Már csak abban reménykedem, nem találja ki megint, hogy rendezzem át az egész lakást...De bánja a fene még azt is megteszem, mert imádom mikor így kivirul s az utolsó hetek már nagyon nehezen teltek.

Először is elnézést kérek mindenkitől, úgy látszik, próbálkozásaim ellenére csak-csak marad olyan orvosi szakszó, minek jelentése nem mindenkinek teljesen világos. Igyekszem erre odafigyelni. Haemokultura segítségével lehet kimutatni a vérben lévő bakteriális kórokozókat. Na persze vizsgán ezzel nem mennék át az tuti, de nagyjából érthető mire való. Tehát Emmácska vérében volt "bacillus", most azt kezelik antibiotikummal (AB). Természetesen nem csak B.P-nek vagyok hálás. Nagyon sok segítséget kapunk. Igazán jó érzés, hogy ennyien aggódnak és szurkolnak nekünk. Hogy közhelyeket is írjak, mert ugye anélkül nem lenne igazi blog (később még a lányom számonkérné rajtam), bajban ismerszik meg igazán a jóbarát. Na de eddig ez csak üres bla-bla...

Mai nap több boldogságos dolog is történt. Eszter újra itthon van velem! El sem hiszem, együtt alszunk. Már nagyon hiányzott, borzasztóak voltak az egyedül töltött éjszakák. Most már gondolkodni sincs annyi időm :-) ,de ezt egy percig sem sajnálom, végre én is kivehetem valamivel a részem. Úgy néz ki ezzel a tejes dologgal is haladunk, szépen sorakoznak a kis madártejek a hűtőben, és már 80 ml alkalmanként. Hova fog ez vezetni... Remélem, a söröm azért nem szorul ki. A másik nagyon nagy öröm, Emmácska már 60 mg-okat eszik, hogy ez ml vagy mg azt bevallom őszintén nem tudom, mert ezek a praktikus kérdések mindig utólag jutnak az ember eszébe. De a lényeg, kicsilány már hízik, fel is szedett magára vagy 200 gr-ot, ami annyit tesz 3,6 kg felett jár, tehát lassan visszanyeri születési súlyát. Gyógyulgatunk!!!!!