Most, hogy eltelt lassan egy teljes hét a büszke mellett a tapasztalt jelzőt is megszereztem. Sajnos nem mindenben. Számítottam rá, hogy nehéz lesz, persze a kollegáknak és kedves barátoknak is köszönhetően, mert az utóbbi időben mást sem hallok csak: "még most aludj, míg megteheted", "pihenj sokat, mert innentől ez már nem így lesz"... Na, én ezekre 1,5 év mentőzés és ügyeletek sora után csak legyintettem. Mit mutathat nekem újat egy újszülött? Hát, a természet közbeszólt. A kezdeti szép együtt töltött napok után - boldog nagyszülők egymás kezéből szedték ki, hogy mindenki ringathassa egy kicsit (persze csak óvatosan, mert mindenkinek szokatlan ez az új módi, hogy nem üvegfalon keresztül lehet csak nézegetni) - megjött Babuka születésekor vett haemokultura eredménye, ami pozitív lett. Így hiába kezdtünk egyre jobban összeszokni, már szopizni is ügyesen tudott, de a betegsége miatt vissza kellett venni a babaintenzívre, hogy vénásan tudják adni neki a szükséges antibiotikumot. Lelkileg borzasztó nehéz volt, ráadásul még Esztert sem engedték haza. Kínkeserves lassú léptekkel teltek az esték mindkettőnk számára. Nagyon sokat köszönhetek B. Péternek, folyamatosan tartotta bennem a lelket, hasznos tanácsokkal látott el, mivel foglaljam le rossz irányba csapongó gondolataimat, hogy aztán újra támasza lehessek Eszternek. Nagyon erős kislányunk van, nagyon küzd és ennek eredménye képpen már jobban van, de az AB-ot 2-3 hétig folyamatosan kapnia kell. Mindamellett, hogy kicsi Emma jobban van, és ezt nem csak mi látjuk, hanem a doktornő is megnyugtatott minket, Eszternek a kezdeti nehézségek után van teje és egyre több. A mai napon utolsó fejésnél már 80 ml. Ez valami csodás. Sosem gondoltam, hogy így fogok örülni 80 ml tejnek. Most, hogy ez a helyzet, minden cseppre szükség van. Persze, nem akarom Esztert ezzel stresszelni, sőt nyugtatom nehogy valami misszióként "rázoomoljon" a tejgyártásra. Természetesen mindent meg kell tenni, mert a babának ez a legjobb táplálék, de nem minden áron, mert aztán belekerül egy ördögi körbe. Neki is meg kell erősödnie, nekem pedig minél nyugodtabb környezetet kell teremtenem ehhez és akkor nem lesz baj.
Na, de egy kicsit vidámabb téma. Mint szinte minden kispapának, nekem kellett elintéznem az új jövevény papírjait, hogy a jó államunk elfogadja és elismerje ismét egy rendes adófizető polgáruk született. Mondanom se kell, (mivel Babuka a VIII. ker-ben született) Ő volt az egyetlen ilyen - 5 naposan - az önkormányzatnál, pedig elég sok időt elücsörögtem ott. Most már van lakcímkártyája, TAJ kártyája (hál' Istennek mert Genova után nekem sem volt) és természetesen az anyakönyvi kivonat is elkészült. Így államilag is világra jött.
Pénteken Eszter jöhet haza. Már nagyon hiányzik hogy újra együtt legyünk. Hihetetlen üres a ház nélküle. Innentől elindulhat egy kicsit magasabb irodalmi szintű blogbejegyzés.
