Tihanyi Emma

Az utazás előtti napokon már aludni sem tudtam rendesen. Rettegve vártam a katasztrófát, hogy Emma majd nem alszik, nem eszik, sőt, az úton is végzetes balesetet szenvedünk majd. Nem beszélve arról, hogy majd minden fontos dolog itthon marad, biztosan nem leszek majd elég körültekintő anyuka. Igen, ez volt az első nagy utazásunk. Encsen töltöttük a hétvégét. Gondolom, senki nem lepődik meg azon, hogy megint csak elfogultan áradozni tudok, hogy az én kis Tündérem milyen jól vette az újdonságokat. Az utat oda és vissza is végigaludta, otthon szépen evett, aludt, mitha mi sem történt volna, még a fodrászhoz is "elengedett". Ez utóbbi olyan szintű kimozdulás - élményt jelentett, mint amikor máskor nyaralni megyek...Mindenki imádta, hiszen olyan bőkezűen osztogatta a kacagásokat és beszélgetett a családdal, hogy én csak olvadoztam a büszkeségtől. Hiába is próbál az ember nem beleesni ebbe a csapdába, egyszerűen ez lehetetlen. A másik nagy mérföldkő, hogy úgy tűnik, elhagytuk az éjszakai evést. Nem akarom elkiabálni, de eddig minden jel erre enged következtetni! Ja, a pelenka természetesen itthon maradt, de ugyan, hol nem lehet kapni ilyesmit? :-))