.jpg)
A bejegyzések gyakoriságából is látszik, egyre több elfoglaltságot nyújt nekünk ez a pici lány és ez most a karácsony közeledtével csak fokozódott (mivel régóta nem írtunk, visszamenőleg leírom, mi történt). Mondhatom, nagy büszkeséggel és boldogsággal töltött el mikor vettem a halat, a fenyőt válogattam ... ez volt az első karácsonyi készülődésem apaként. Na, ennek eredményeként a fa már hazafelé elvesztette tűlevelű borításának nagyrészét. Emma mellett mindent sebtiben kellett elkészíteni (faállítás, díszítés, vacsora... ), mert ugye a napirendjébe még Jézuska születése sem szólhat bele. Büszkén mondhatom, minden tökéketesen sikerült, az ajándék talált, a vacsora finom volt, a fa állt (ha egy kicsit csálén is), Emma pedig időben, békésen aludt. Másnap útrakelt kicsiny családom, hogy a Szentestét Encsen töltsük. Ez a második ilyen nagy útja volt a Csöppségnek és hál' Istennek úgy látszik, szeretni fog utazni, legalábbis jókat tud aludni. Encsen sikerült is rendesen kipihennünk magunkat, mivel kézről-kézre járt a Baba, önállóan egy percet sem kellett játszania és szinte állandóan ringatva volt a feneke. Kicsit aggódtunk is, mi lesz majd az otthoni szürke hétköznapokon, ki fog majd jönni a jogos, sírással teli követelésnek eleget téve tovább ringatni. Utólag mondhatom, nagy baj nem lett, és természetesen nekünk nagyon jól jött a pihenés. Eszter végre rendesen evett, és a nagyszülők unokázhatnékja is ki lett egy kicsit elégítve. Emma a karácsonyból még túl sokat nem észlelt, de a sok fény az tetszett neki. Hazafelé úton azért egy fél órás elégedetlenkedés beférkőzte magát, azonban Eszter Süsü-éneke csodákra képes. Itthon egy gyors feltöltődés és ruhacsere után mentünk is Esztergomba. Persze ez csak leírva ilyen egyszerű. Egy-egy ilyen transzportcsere, amivel a cuccok az autóba vagy onnan a lakásba kerülnek kitesz egy óra pakolást, nekem meg két nap izomlázat. Igaz, szinte gimnázium óta nem volt részem benne. Emma Esztergomban is tündér kislány volt, mindenkinek megmutatta gyönyörű mosolyát. Két pillanat alatt belaktuk a kis szobát és megtöltöttük a lakást babaillattal (na jó, pelenkaszaggal). Így Apuék egy kicsit nosztalgiázhattak, újra babasírástól zengett a ház. Mostanra itthon kezdünk visszaszokni a régi kerékvégásba. Még dolgoznom nem kell, így újra együtt, itthon, hármasban.
Valahogy így történt az első karácsony. Boldog Új Évet Mindenkinek.
