Ma 32 hetes Kicsi Emma és elmondhatom, átestem a tűzkeresztségen. Igazából már tegnap megtörtént a nagy esemény. Ugyanis Eszter a barátnőjével végre „csajos” napot tartott. Nem igazán értem, hogy ez mit takar, és miért van rá szükség, de olyan lehet, mint nekünk leülni és meginni egy pohár sört. Na, mindegy a lényeg, kettesben maradtunk itthon. Persze nem egész napra, de azért így is izgalmas volt. Egyedül fürdetni, vacsorát adni, altatni. Ráadásul az utóbbi néhány napban előfordult, hogy Emma, nem tudni miért, de nehezen aludt el, vagy elalvás után nem sokkal felébredt és igen keservesen sírt. Szóval így indultunk neki közös, lefekvés előtti kis szeánszunknak. Fürdetés előtt a szokásos vacsora utáni ágyon dögönyözés. Na, ezt imádja. Felmászik az emberre, mindenbe belekapaszkodva, markolva, legyen az szőr, haj, orr vagy egy lenge szemhéj. Mindezt nagy ügyességgel és kitartással. Persze az anyjára ütött, mert amint nem jön össze egy mozdulat, igen hamar dühbe gurul és elégedetlenkedik. Na, de jött 18.15, a fürdés ideje. Eszter előre szólt, hogy mindent készítsek ki előre, mert utána már nem tudok szaladgálni, erre én (persze csak magamban): jól van persze, persze, majd azt én tudom, hisz nem először csinálom már, csak fürdetni kell nem úszni megtanulni. Igaza volt! A vetkőzésig nem is volt gond, „mókuska, mókuska felmászott a fára” versike kb. 500 elénekelése közben ment is minden simán, de aztán nem volt szappan, nem volt törülköző, a gyerek még nem tud úszni, nem hagyhatom magára…. Megoldottam, és nem is úszott el a szoba. Hál’ Istennek a ruhája ki volt készítve (nem én, Anyja tette ki) és nem a sok ujjas hosszú rugdalózó vagy body vagy melyik, hanem csak felső és gatya, ja, na meg a zokni. Ehhez már kellett külső segítség, nem volt elég a versike. A Sanyiéktól kapott (itt szeretném még egyszer igen hangosan megköszönni), ágy felé nyúló zenélő masina is kellett. Gyors öltözés, na, ez sose ment, most sem! Szomszéd már biztosan nyugtatja magát: jön a foga a gyereknek! Már nem volt más hátra csak a D vitamin, ja, de miért kell azt olyan cseppentőbe tenni, hogy mire a gyerek kinyitja a száját már minden olyan, a szeme, az arca, csak a szájába nem megy. Egy csepp elég, na persze, akinek sikerül. Nem baj a héten már nem kell vitamin. A vacsival már nem volt gond, hisz már sokszor kerültünk ebbe a helyzetbe, és mintha megérezte volna, hogy az apjának valahogy ennyi elég egy napra, amúgy is ömlik már róla a víz (mert a radiátor úgy maradt és meleg volt, mint a pokolban), nagyon szépen és gyorsan elaludt. Mire Anya hazajött csend és béke honolt a lakásban, természetesen minden rendben ment, hisz csak fürdetésről volt szó.
