Ma séta közben beugrottunk a Nemzetközi Könyvfesztiválra. Hogy egészen pontos legyek, eredetileg is oda tartottunk, mert minden évben megnézzük, de most már előre számítottunk rá, hogy idén másképp alakulhat… Már itthon nem egyeztünk abban, hogy hordozóban vagy kocsiban vigyük-e Emmát- utóbb kiderült, hogy rosszul választottunk. Az is igaz, hogy nem a logisztikai gondok miatt nem tudtuk meg, hogy mi az idei könyvkínálatJ Emma olyan hangosan adott hangot a tetszésének, hogy az egész Millenáris zengett tőle. Felváltva próbáltunk a tömegben utat törni és gyorsan végigfutni egy-egy kiadó standján, de mindketten hamar visszaértünk mindig a bázisra, mert folyton Emmán járt az eszünk. Hiába, ez most már nem az a böngészős, elmélázós könyvvásár – bár határozottan pénztárcakímélőbbJ Jövőre azért hordozóval megyünk. Különben pedig az idei kínálatot nagyon populárisnak találtuk és a tavalyi könyvek voltak megint mindenhol, úgyhogy inkább folytathattuk volna a nagy családi birkózást a nagy ágyonJ Egy dolog miatt mégis megérte, imádom, ahogy Emma a tömegnek kiabálni szokott.