Ma voltunk Családünnepen a parkban. Mivel kisgyermekes család vagyunk:-) Igaz ugyan, hogy egyébként is kimentünk volna a parkba, mert szinte itt a nyár, de így Emmának még érdekesebb volt. Annál is inkább, mivel életében először kilátott a babakocsiból, mert felültettük. Eleinte egészen el voltam szontyolodva, hogy alig reagál valamit a rengeteg látnivalóra, ennél aztán nagyobb reakcióra számítottam, de egy óra elteltével nagyon belejött, nevetett, sikítozott, nagyon élvezte a sok újdonságot. Ráadásul nemcsak ő látott mindent, hanem őt is látták, így először fordult elő, hogy megállítottak minket az emberek, hogy milyen édes kislányunk van. Nagyon büszke voltam! Tényleg nagyon aranyos baba, pláne itthon. Azt nem is írtam, hogy fél évig nem különösebben strapálta magát, majd 8 nap alatt eljutott a forgástól a négykézláb álláson át a kúszásig. Ennek köszönhetően napközben többször is eljátszik egyedül rövid időre, de ez már nem is olyan nagy jelentőségű, mint régebben volt, mert már én is szeretek vele együtt játszani. Amikor pedig valami dolgunk van, akkor ő az etetőszékből figyeli, hogyan készül például az ebéd (ez persze sokszor sírásba fullad, mivel nem végtelen türelmű). A parkban pedig már két órát is töltünk naponta. A múlt héten napokon keresztül tanulmányoztuk, hogyan tisztítják ki a tavat és gondozzák a halakat, vízililiomokat a „parkos bácsik”J Azt hiszem, napról napra szebb az élet!Köszönjük a képrendezőt, Lacó!
