Kicsit összejöttek a dolgok, ezért nem jelentkeztünk egy pár napig. Nem, nem nincs semmi gond Emmával. Sőt. Tegnapra elérte kezdeti súlyát, ami 3760 g. Ez csúcs. Igazság szerint azt is mondhatjuk, eddig nem történt semmi, fussunk neki még egyszer. De, hát mindez már múlt, mert ma 3880 g volt a papírjára írva. Úgy hízik ez a baba, mint az apja. Végre a kicsike a fülén kívül még hasonlít rám valamiben, mert ebben a témában azért az anyja viszi a pálmát. A másik következménye ennek a szép gyarapodásnak, hogy megindult nálunk a tejverseny anyja és lánya között. Fej-fej mellett haladnak, amit Eszter lefej azt a kis Béka mind az utolsó cseppig megeszi. Én meg csodálva nézem az egészet és persze szaladgálok a donor és a recipiens között. Végeláthatatlan folyamatnak tűnik. Azonban, ha ilyen szépen haladunk lassan kikerülhetünk a postintenzívre, ahol már nincs inkubátorban és szoptatni is lehet a babát. Ez nagyon fontos lenne, mert ugye baba nélkül nem lehet a végletekig fenntartani a tejtermelést, a tejre pedig szükség van. És nem utolsó sorban végre újra ölelgetni, ringatni, egyáltalán kézben tartani lehetne kicsi Emmát. Az első 3 napban jól elhúzták előttünk a mézesmadzagot, még a nagyszülők kezén is körbe járt (itt jegyzem meg, mindenki furcsa csodálatára), most meg egy üvegablakon nézegethetjük szegénykét, mint egy aquariumban. De türelmes vagyok, csak gyógyuljon meg. Ráadásul az intenzíven, ahogy körbenéz az ember, csupa-csupa aprócska emberkét látni, Emmának meg lassan kicsi lesz az inkubátor.
Örömmel jelentem be, megérkezett új moderátorunk. Eszter, amint napról napra egyre jobban erőre kap, kedvet kap egy kis lektoráláshoz. Nagy szerencsém van a lányokkal, mármint ezzel a kettővel, mert mindkettőnél tökéletesen működő indikátora van a gyógyulásnak. Babuka ugye egyre nagyobb értéket produkál a mérlegen, most hogy az a pelusban van vagy effektiv szaporulat, egyelőre nem tudom, mert nem én mérem. Amúgy is az egyetemen, ha mást nem is, de azt megtanultuk, egy mérés nem mérés. Mindegy, eddig működik. De Eszter is nagyon szépen gyógyul, mert egyre többet pakol, ma szinte folyamatosan. Mindig van valami, ami nincs jó helyen és azonnal át kell tenni valahova. Pl a babakocsi mióta megvettük kb. 3 hónapja nem mozdult el a helyéről, ma kiderült az sincs jó helyen. Már csak abban reménykedem, nem találja ki megint, hogy rendezzem át az egész lakást...De bánja a fene még azt is megteszem, mert imádom mikor így kivirul s az utolsó hetek már nagyon nehezen teltek.
