Több fontos esemény is történt a mai napon. Hogy a legfontosabbal kezdjem, elköszönt tőlünk köldökmanó. Védőnő azt mondta, 6 hétig nyugodtan maradhat, addig nincs gond. Eljött a hatodik hét, le is esett, se előbb, se később. Na, de most nagy kérdés, mit csináljunk vele? Tegyük el emlékbe (egy kiszáradt bőrdarabot???), dobjuk csak egyszerűen a szemétbe (de hát a gyerekem egy része???), vagy egyszerűen csak veszítsük el (upsz, hol van???). Óriási problémák... és ez a gyerek mind a 20 tejfogát el fogja veszteni. Mondjuk, hál' Istennek, azt a Fogtündér elviszi magával. Most, hogy végre (végreeee!!!) leesett, lehetett rendesen fürödni, nem kellett attól tartani, hogy már megint nedves lesz a gyerek köldöke. Mondanám, hogy megvolt ez első orvosi találkozásunk is, de hát ez természetesen nem igaz. Na, nem azért, mert nem mentünk el, hanem mert nem az első volt. A lényeg, ortopéd szűrésen voltunk (csípőszűrés), ahol természetesen végig kacagott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Vagy én csináltam valamit nagyon rosszul, mert nálam vagy sírtak a kis lurkók vagy lepisiltek.

De a nap csúcspontja, elmentünk egy nagyot kirándulni. Mivel nagyon szép idő volt összepakoltam a családot és elkocsikáztunk a Normafához. Miközben nagyot sétáltunk a novemberi erdőben, ettünk rétest, Anya forralt bort ivott, Babuka meg élvezte, hogy a nagy sárban összerázzuk a fenekét. Olyan jól esett a gyereknek ez a kis friss levegő, hogy szinte teljesen átaludta a napot. Még a fürdés előtti nyüglődés sem volt, sőt úgy kellett felébreszteni.