Encsen töltöttük az ünnepeket. Szerencsére az ügyeleti beosztásom is úgy alakult, hogy elég hosszúra nyúlt a hétvége. Már pénteken el tudtunk indulni, igaz egy kis szervezési, pakolási gikszer miatt kb. 1 órás csúszással. Igazából ezt nem is nagyon értem, mert csomagunk kevesebb volt, a babakocsit is haza tudtuk vinni, aminek igen nagy hasznát is vettük. Eddig is jól jött volna, csak a mi kicsi autónkba sehogy sem tudtam behajtogatni. A hétvége nagyon boldogan telt, már ránk is fért egy kis pihenés, együttlét. Hosszú szünet után Emma is egész jól alkalmazkodott az új helyzethez, bár valószínű kezd félni egyedül egy kicsit, mert esténként nehezebben aludt el, mint a szokott helyén, az Ő saját kiságyában. Az utolsó este igen keservesre sikerült, amiben közrejátszott a második fogacska megjelenése. Büszke apaként elmondhatom, hogy hajnal 5-től kb. 2 órás szenvedést, keserves sírást követően a mellkasomon sikerült aludnia bő egy órát, utána már boldogan ébredt fel és a napja is nyugodtan telt. Én persze egy kicsit nyúzottabban mentem ügyelni, de hál’ Istennek a jókedvű locsolók valahogy elmaradtak. Nem is értem, már senki nem ünnepeli a Húsvétot, csak kirándul meg menekül vidékre? Sajnos magunkat sem sorolhatom a kivételek közé, jó pesti lakosként türelemmel ültünk a dugóban oda és visszafelé is. Na, mindegy ez nem is lényeg. Fontosabb, hogy most virágzik a meggyfa, ki is mentünk Eszterék meggyesébe megcsodálni a virágzó farengeteget, festői szépségét csak emelte a fák alatt elterülő, sárgálló pitypangszőnyeg. Készítettünk is rengeteg képet, minden irányból és pozícióban, a digitális fényképezőgépeknek hála semmi nem maradt lefotózatlanul. Persze mindig mondom, hogy majd átnézzük és a felesleget kitöröljük.
