Az esti látogatás idején újra nagy hír fogadott bennünket. Nagy lendülettel mentünk hátra Emmácska felé és döbbenten láttuk hűlt helyét. Szerencsére csak pillanatok teltek el, szinte még fel sem fogtuk rendesen a történéseket mire szóltak, rossz helyen járunk, ugyanis kislányunkat kivitték a postintenzívre! Újra pólyában fekszik a bevásárlókocsiban, ami nem azt jelenti, eladó, hanem holnaptól lehet újra szoptatni. Ismételten egy újabb kihívás a nagy-nagy boldogság mellett, mert ugye üvegből már nagyon szépen eszik 75 és 100 ml-ket. Ráadásul gyógyszerei között még van nyugtató hatású, ami miatt úgy alszik mint egy rongybaba. A nővérek azt mondják, mikor éhes akkor nagyon is éber és követelőző, egészen addig míg meg nem kapta amit akart. Úgy legyen, majd most kiderül. Drukkolok a lányoknak nagyon, már nagyon nagy szükségük van egymásra. Hosszú volt ez a 8 nap. Persze mint az élet minden területén a kispapa csak addig fontos míg szaladgál és intézkedik. Ahogy haladunk előre az időben Babuka egyre távolabb kerül tőlem, első napokban ringattam, büfiztettem már tisztába is tettem (1x), aztán bekerült az akváriumba, ahol a második nap kilestem a többi szülőtől ( mert ugye ezt nekünk orvosoknak nem mondták el), megfelelő kézmosás után be szabad nyúlni megsimogatni egy kicsit, végre egy kis direkt kontaktus.
Így minden látogatáskor (naponta 2x) felváltva simogattuk, moncsolgattuk. Ma este végre eljött a pillanat, amit már nagyon vártunk: kihelyezték a post-ra. Na, ide csak az anyuka mehet be, és mint kispapa köpenyben, maszk és lábzsák viselése mellett kulturáltan tekintgethetek párás szemekkel a zárt üvegajtó mögül. De nem baj, mert nagyon nagyot léptünk előre, az anyja vele van és szoptathatja! Jelenleg ez a legfontosabb. Egyszer majd eljön az én időm is. Olyan ez, mint az orvosi egyetem: Apu mindig azt mondja nekem, legyek türelmes, tanuljak egyszer majd beérik a gyümölcse. És én megfogadtam már 14 éve várok és tanulok.
Szóval a lényeg holnaptól újra szoptatunk!!!!!
