Az egész már nem is tudom, hogy kezdődött. Érdekes, hogy mi férfiak teljesen értetlenül állunk a dolgok előtt, mikor jön a nagy hír: " Drágám pozitív lett a teszt, gyermekünk lesz!" De, hát mikor, kivel, ez biztos? Megismételted már a tesztet...? Csak úgy cikáznak a kérdések egyre zavarosabb fejünkben. Na jó, nálunk nem így volt ... természetesen már nagyon szerettünk volna gyereket, de valahogy ez a hír mégis mindig váratlanul érkezik. Nem akarom már az elején nagyon bő lére ereszteni a dolgot, mert akkor a végén senki sem olvassa el. A lényeg, hogy a terminushoz képest 1 héttel később (persze mert a nők pontosan tudják, mikor) kis Dinnye egy aprócska kis segítséggel 23:20-kor világra jött. A pontos adatok: 3760 g és 52 cm. Gyönyörű kislány, persze mert kiköpött anyja, apuci büszkesége. Vége a nyugodt perceknek. Sose gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz lesz. Mivel császár lett a vége, Esztert nem hagyták sokáig szenvedni. Szerencsére. Persze ennek az lett a vége, szegényke Emmát csak egy pillanatra látta, engem meg 1-kor már haza is küldtek. Otthon az indulás emlékei közt, az üres lakásban nem igazán tudtam békésen aludni. De hihetetlen jó érzés volt. Apa lettem. Természetesen borzasztóan aggódtam Eszterért és Emmáért.
Valahogy így zajlott, ha jól emlékszem. Persze még nem teljesen tudok tiszta fejjel, szépen átgondolt mondatokat írni, még elég zagyva a fejem. Jó, hogy itthon lehetek, nehéz lenne így koncentrálni és Eszteréknek nagy szüksége van a segítségemre. Végre én is kivehetem a részemet.