Végre eljött a hétvége és Apa itthon volt velünk végig! A fürdőzés és a séta egyre jobban tetszik Emmának. Bár utóbbit átalussza, de ezt a tetszésnyilvánítás egyik formájának tekintjük:-)) 
A séta rendszerint a Millenáris Parkban zajlik, mivel ez van hozzánk a legközelebb. Már egy teljes órára is elmerészkedünk ebben a novemberi tavaszban:-)) (Itt jegyzem meg zárójelben, hogy ez már nekem is sikerült egyedül, pedig ez először nem tűnt valószínűnek.)
Ráadásul szombaton este meglátogatott minket Gyöngyi is, aki Emmának annyira tetszett, hogy az esti elalvás előtt - vagy inkább helyett - tetszésének nagy nevetésekkel hangot is adott. Bizony, ezek már nem csupán a "jót ettem, jót kakiltam" mosolyok!
rültek az esti programba, szép lassan kezd kialakulni a napirendünk. Az éjszakák tökéletesek, mondhatni minta kislány, a 22 órai etetés után szépen alszik, éjszaka 3-kor egyszer ébred és utána már csak reggel eszik. Reggel fél hét körül jelzi, ágyba kéri a reggelit, na ehelyett én megyek tisztába teszem (rendszeresen van miért) aztán jön Eszter és ugye Ő a jó szülő, mert mindig tőle kapja az ajándékot, az ennivalót. Ezután békében hagyja szüleit megreggelizni, igaz van, hogy egy kicsit ezzel sietni kell, de azért éhesek sosem maradunk. Aztán jönnek az Ő percei, mert napközben már igen igényli a törődést, már nem elég visszafektetni, altatni. Szigorú játékrendet igényel, szórakoztató versikékkel, bohóckodásokkal, amit természetesen már hangos kacajjal hálál meg. Most vagy kineveti a szüleit vagy tényleg tetszik neki, ezt még nem tudom, majd elmeséli. Szóval a sok játék mellett elég nehéz időt találni, hogy egy kis ennivalót készítsünk, mossuk a sok sza.... ruhácskát, ráadásul elfogyott a szabadságom és a héten már mennem kell dolgozni. Nagyon nehéz lesz itthon hagyni kicsiny családom. Tegnap a család unszolására, meg természetesen saját igény szerint is kidugtuk az orrunkat a hideg, friss levegőre. 
Nem mondom, hogy egyszerű volt. 15 perces sétát terveztünk így elsőre, na mondanom sem kell, abból 10 perc csak az volt, míg a babakocsit valahogy kihámoztuk és lecincáltuk a másodikról. Szegény Eszter, már látom milyen sík ideg lesz, mikor ezt egyedül kell majd csinálnia. A lényeg, kijutottunk és Babuka a kezdeti felháborodás után békésen aludt. Még egy fix program a napirendben. Úgyhogy szépen alakulunk és telik a nap. Ja, és nem utolsó sorban az első hónap végére elhagytuk az 5 kg-os határt és pelenkában is egy mérettel feljebb ugrottunk.
Mivel eddig fürdés időben mi a kórházban voltunk, ezért délelőtt voltak amolyan gyors fürdések, hogy Emma meg ne fázzon. Most viszont áttérhetünk végre az esti fürcsizésre, masszázzsal, dédelgetéssel egybekötve. A tappancsos kép a kedvencem!!
Egyelőre nem állítom, hogy maradéktalanul élvezi, de még ez volt az első "wellness program" az életében :-)