Tihanyi Emma

Az elmúlt héten annyi minden történt Emmával, mint még korábban nem. Itt volt mindkét Mama és Papa, nagynénik, nagybácsik, és még Nóri néni is meglátogatta. Nagy volt az öröme egész héten,  egymás kezésből kapkodta ki a sok érdekesebbnél érdekesebb új arc és ráadásul mindenki túláradó szeretettel.

Kacagott, gagyogott, sikítozott örömében, meghálálta a figyelmet. Erről jut eszembe, a hét eseményei a mássalhangzók! Eddig a "K" és a "G" a kedvence, illetve amit egyáltalán használ:-)) Ezeket viszont bátran illeszti kedvenc "régi" magánhangzóihoz, az "A"-hoz és "E"-hez. A svéd ("akö") és a török ("agü") nyelvek között ugyan még nem tudott dönteni, ezért még mindkettőt beszéli...Egyszóval remek hete volt, aminek természetes következménye, hogy Anya napjai kissé nehezebbek, mióta vége a nagy mulatságnak...

Több fontos esemény is történt a mai napon. Hogy a legfontosabbal kezdjem, elköszönt tőlünk köldökmanó. Védőnő azt mondta, 6 hétig nyugodtan maradhat, addig nincs gond. Eljött a hatodik hét, le is esett, se előbb, se később. Na, de most nagy kérdés, mit csináljunk vele? Tegyük el emlékbe (egy kiszáradt bőrdarabot???), dobjuk csak egyszerűen a szemétbe (de hát a gyerekem egy része???), vagy egyszerűen csak veszítsük el (upsz, hol van???). Óriási problémák... és ez a gyerek mind a 20 tejfogát el fogja veszteni. Mondjuk, hál' Istennek, azt a Fogtündér elviszi magával. Most, hogy végre (végreeee!!!) leesett, lehetett rendesen fürödni, nem kellett attól tartani, hogy már megint nedves lesz a gyerek köldöke. Mondanám, hogy megvolt ez első orvosi találkozásunk is, de hát ez természetesen nem igaz. Na, nem azért, mert nem mentünk el, hanem mert nem az első volt. A lényeg, ortopéd szűrésen voltunk (csípőszűrés), ahol természetesen végig kacagott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Vagy én csináltam valamit nagyon rosszul, mert nálam vagy sírtak a kis lurkók vagy lepisiltek.

De a nap csúcspontja, elmentünk egy nagyot kirándulni. Mivel nagyon szép idő volt összepakoltam a családot és elkocsikáztunk a Normafához. Miközben nagyot sétáltunk a novemberi erdőben, ettünk rétest, Anya forralt bort ivott, Babuka meg élvezte, hogy a nagy sárban összerázzuk a fenekét. Olyan jól esett a gyereknek ez a kis friss levegő, hogy szinte teljesen átaludta a napot. Még a fürdés előtti nyüglődés sem volt, sőt úgy kellett felébreszteni.

Napközben, amikor Apa nincs itthon, akkor újabban csajos délutánokat rendezünk. Emma szerencsére nagyon élvezi. Nem mellesleg Anyának is nagy szüksége van rá. Ami azt illeti,  ez még csak a kezdet. Úgy tűnik, mindenkivel meg fogunk barátkozni:-))

Az egyik fő programunk, a séta sajnos ma meghiúsult a rossz idő miatt, de Csilla néni elfeledtette Emmával, hogy ma nem járt a promenádon. Apa, ne aggódj, még mindig Te vagy a kedvencünk:-))