Elérkezett végre az, amire két hete vártunk és amire nem is mertem gondolni addig, míg meg nem történik velünk: itthon vagyunk mindhárman! Azt, hogy ez milyen érzés, nem is próbálom leírni a történtek után. A lényeg, hogy Emma gyönyörű, erős, ügyes baba, és olyan szépen gyarapodott a kórházban, hogy a Profnő úgy döntött, anyukája olyan rozoga lett, hogy jobb már inkább elengedni:-)) Persze ez inkább úgy van, hogy itthon még százszor jobban elfárad az ember, de ezt mindenki ismeri. A kezelésnek természetesen nincs vége, a 21 nap továbbra is érvényes, így a következő 10 napban naponta kétszer be kell vinni, hogy megkapja a gyógyszerét és addig látogatók sem jöhetnek, nagyon vigyáznunk kell rá.

Emma nagyon jó kislány, két etetés között (ami alatt immáron 130-140 g-okat kell érteni!) nagyon szépen alszik. Éjjel csak egyszer ébresztem, ezzel reggel fél hétig hagyja a szüleit is aludni. Lehet, hogy ez egyelőre a Sevenaletta hatása, amit még mindig szednie kell, de majd 10 nap múlva ez is kiderül.

Ami biztos, hogy Apával nagyon boldogok vagyunk, nem tudunk betelni vele, végre igazi család leszünk mi is :-))