Tihanyi Emma

Emma 2010. október 1-én született este 23:20-kor, 3760 g volt és 52 cm. Ezzel elkezdődött egy új időszámítás...

Friss topikok

  • aubeli.otto: Boldog névnapot kívánunk,Emmának! (2011.04.19. 13:17) Könyvek, könyvek...
  • JuditésaFiúk: Boldog névnapot kívánunk Emmának! Anyának és Apának pedig jó súlyzó-gyakorlatos edzést! Vigyázat! ... (2010.11.24. 14:34) Ki van itt?
  • krischilaco: Van egy ötletem! Indíts szavazást, hogy köldökmanó menjen, vagy maradjon örökre. :) (2010.11.14. 21:34) Babavilág újabb eseményei
  • krischilaco: Wow! Szuper az új design! (2010.10.27. 12:06) Masszázs, manikűr
  • JuditésaFiúk: Kedves Emma, Eszter és Dávid! Nagyon örülünk, hogy otthon vagytok! Sokat gondolunk Rátok! Puszi De... (2010.10.17. 22:08) Itthon vagyunk!

Hol van Emma?

2011.07.03. 13:32 - fodoreszter

Emma a napokban 9 hónapos lett. Egyre inkább úgy tűnik, csak havonta jelentkezünk új bejegyzéssel. Az is gyanús, hogy ez többnyire én leszek, Apa elveszíteni látszik a kezdeti lelkesedését. Az is lehet, hogy csak egyszerűen nem történnek olyan nagy dolgok a hétköznapokban. Ez a kezdeteket tekintve nekünk nem feltétlenül rossz hír. Mindazonáltal Emma fejlődése szerencsére töretlen és sokkal több dolgot produkál nap, mint nap az első hónapokhoz képest, csak az embernek az elején ugye nagyobb a közléskényszereJ

Na, ennyi bevezető (és mentegetőzés) után rá is térek az aktuális beszámolóra. Emmának immáron 4 foga van! Az elmúlt héten két nap különbséggel kibújt a felső kettő. Épp, mint az alsók esetében, hamar követték egymást – és egy hét nyűglődést. Bűbájos, hatalmas szünet van a két felső fogacska között. Illetve csak lesz, mert még olyan picik, hogy alig látszanak. Csak hab a tortán, hogy két nap óta felfedezte, hogy a fogcsikorgatás remek szórakozás. Nem, tévedés ne essék, a gyerek nem azért csikorgatja a fogát, mert fél vagy szorongana, egyszerűen véletlenül felfedezte és nagyon tetszik neki. Ő vigyorog ezen, nekünk meg futkos a hátunkon a hideg. Ez még rosszabb mint az, hogy néhány hete a pici körmeivel a falat imádja kapargatni. Tegnap már úgy nézett ki, mint egy kis szobafestő lakásfelújításkor a mészporos kis arcocskájával.

Emellett továbbra is táncol, tapsol, rugózik, guggolásokat végez – nagyon sportos. Nem tudom, korábban írtam-e, de minden nap játszunk „Hol van Emma-, Anya-, Apa?” játékot, de ez most tovább fejlődött, mert már nem csupán megtalálja az embert, de ő maga is el tud bújni – eltakarja az arcát – és így kezdeményezi a játékot. Nagyon jól mulatunk rajta, mert előfordul, hogy a takarás csak az egyik szemét, fél fülét stb. takarja, de attól ő még azt teljes értékű elbújásnak vesziJ

 

 

Strugamanó

2011.06.03. 09:31 - fodoreszter

Emma anyás lett. Amolyan igazi „ki-sem –mehetek- a- szobából” anyás. Én mindent megtettem a születése óta, hogy ez ne alakuljon ki, de győzött a természet. Megint… Már a kórházból hazajőve, az első perctől a késő esti etetések Apára hárultak, minden este Apa fürdeti (mikor itthon van) és a tágabb családban is mindenki etette, fürdette, stb. első perctől. Ennek ellenére egy-két hete a szobát sem hagyhatom el napközben anélkül, hogy ne méltatlankodna és tegnap este keserves zokogással „nyugtázta”, hogy a szülei elhagyták, bizonyára most már véglegesen – ugyanis egyetlen órára valóban elmentünk otthonról nélküle. Hiába adta neki Zita néni a kedvenc uzsonnáját, egy idő után már rájött Ő, hogy valami nem stimmel, mert nem vagyunk sehol. Amikor hazaértünk, még fél órát zokogott vígasztalhatatlanul az ölemben is, letenni nem lehetett és közben panaszkodott is a maga módján, ahogy bírt, gondolom, szemrehányásokat tett nekünk. Szóval rabja lettem. Nem tudom, kik hogyan oldották meg ezt az újabb feladatot, de ha bárkinek van jó ötlete, bevált módszere, azt szívesen fogadom.

Különben, hogy ne maradjunk jó hírek nélkül, elmondom, hogy Emma hihetetlenül ügyes. Már korábban is felkapaszkodott rajtunk álló helyzetbe, de egy hete önállóan áll és szépen vissza is ül, ezen kívül egyedül tapsol két kézzel és táncolni is nagyon szeret. Ez utóbbi abból áll, hogy olyan igazi kisbabásan rugózik állva a zene ritmusára. A tapsot legtöbbször „Strugamanónak” és társainak tartogatja, de többször minden ok nélkül is tapsolgat napközben. Puha labdával már tudunk együtt is játszani. Egymással szemben ülve „gurítjuk” egymásnak, bár neki ez még nem teljesen szabályszerűen megy, de nagyon ügyes, mert rájött, hogy ha sokáig ütögeti a labdát, akkor az egyszer olyan lendületet kap, hogy elgurul:-) Tegnap volt 8 hónapos.

Csak fürdetés!

2011.05.13. 23:01 - fleishmen

Ma 32 hetes Kicsi Emma és elmondhatom, átestem a tűzkeresztségen. Igazából már tegnap megtörtént a nagy esemény. Ugyanis Eszter a barátnőjével végre „csajos” napot tartott. Nem igazán értem, hogy ez mit takar, és miért van rá szükség, de olyan lehet, mint nekünk leülni és meginni egy pohár sört. Na, mindegy a lényeg, kettesben maradtunk itthon. Persze nem egész napra, de azért így is izgalmas volt. Egyedül fürdetni, vacsorát adni, altatni. Ráadásul az utóbbi néhány napban előfordult, hogy Emma, nem tudni miért, de nehezen aludt el, vagy elalvás után nem sokkal felébredt és igen keservesen sírt. Szóval így indultunk neki közös, lefekvés előtti kis szeánszunknak. Fürdetés előtt a szokásos vacsora utáni ágyon dögönyözés. Na, ezt imádja. Felmászik az emberre, mindenbe belekapaszkodva, markolva, legyen az szőr, haj, orr vagy egy lenge szemhéj. Mindezt nagy ügyességgel és kitartással. Persze az anyjára ütött, mert amint nem jön össze egy mozdulat, igen hamar dühbe gurul és elégedetlenkedik. Na, de jött 18.15, a fürdés ideje. Eszter  előre szólt, hogy mindent készítsek ki előre, mert utána már nem tudok szaladgálni, erre én (persze csak magamban): jól van persze, persze, majd azt én tudom, hisz nem először csinálom már, csak fürdetni kell nem úszni megtanulni. Igaza volt! A vetkőzésig nem is volt gond, „mókuska, mókuska felmászott a fára” versike kb. 500 elénekelése közben ment is minden simán, de aztán nem volt szappan, nem volt törülköző, a gyerek még nem tud úszni, nem hagyhatom magára…. Megoldottam, és nem is úszott el a szoba. Hál’ Istennek a ruhája ki volt készítve (nem én, Anyja tette ki) és nem a sok ujjas hosszú rugdalózó vagy body vagy melyik, hanem csak felső és gatya, ja, na meg a zokni. Ehhez már kellett külső segítség, nem volt elég a versike. A Sanyiéktól kapott (itt szeretném még egyszer igen hangosan megköszönni), ágy felé nyúló zenélő masina is kellett. Gyors öltözés, na, ez sose ment, most sem!  Szomszéd már biztosan nyugtatja magát: jön a foga a gyereknek! Már nem volt más hátra csak a D vitamin, ja, de miért kell azt olyan cseppentőbe tenni, hogy mire a gyerek kinyitja a száját már minden olyan, a szeme, az arca, csak a szájába nem megy. Egy csepp elég, na persze, akinek sikerül. Nem baj a héten már nem kell vitamin.  A vacsival már nem volt gond, hisz már sokszor kerültünk ebbe a helyzetbe, és mintha megérezte volna, hogy az apjának valahogy ennyi elég egy napra, amúgy is ömlik már róla a víz (mert a radiátor úgy maradt és meleg volt, mint a pokolban), nagyon szépen és gyorsan elaludt. Mire Anya hazajött csend és béke honolt a lakásban, természetesen minden rendben ment, hisz csak fürdetésről volt szó.

· 1 trackback



süti beállítások módosítása