Tihanyi Emma

A bejegyzések gyakoriságából is látszik, egyre több elfoglaltságot nyújt nekünk ez a pici lány és ez most a karácsony közeledtével csak fokozódott (mivel régóta nem írtunk, visszamenőleg leírom, mi történt). Mondhatom, nagy büszkeséggel és boldogsággal töltött el mikor vettem a halat, a fenyőt válogattam ... ez volt az első karácsonyi készülődésem apaként. Na, ennek eredményeként a fa már hazafelé elvesztette tűlevelű borításának nagyrészét. Emma mellett mindent sebtiben kellett elkészíteni (faállítás, díszítés, vacsora... ), mert ugye a napirendjébe még Jézuska születése sem szólhat bele. Büszkén mondhatom, minden tökéketesen sikerült, az ajándék talált, a vacsora finom volt, a fa állt (ha egy kicsit csálén is), Emma pedig időben, békésen aludt. Másnap útrakelt kicsiny családom, hogy a Szentestét Encsen töltsük. Ez a második ilyen nagy útja volt a Csöppségnek és hál' Istennek úgy látszik, szeretni fog utazni, legalábbis jókat tud aludni. Encsen sikerült is rendesen kipihennünk magunkat, mivel kézről-kézre járt a Baba, önállóan egy percet sem kellett játszania és szinte állandóan ringatva volt a feneke. Kicsit aggódtunk is, mi lesz majd az otthoni szürke hétköznapokon, ki fog majd jönni a jogos, sírással teli követelésnek eleget téve tovább ringatni. Utólag mondhatom, nagy baj nem lett, és természetesen nekünk nagyon jól jött a pihenés. Eszter végre rendesen evett, és a nagyszülők unokázhatnékja is ki lett egy kicsit elégítve. Emma a karácsonyból még túl sokat nem észlelt, de a sok fény az tetszett neki. Hazafelé úton azért egy fél órás elégedetlenkedés beférkőzte magát, azonban Eszter Süsü-éneke csodákra képes. Itthon egy gyors feltöltődés és ruhacsere után mentünk is Esztergomba. Persze ez csak leírva ilyen egyszerű. Egy-egy ilyen transzportcsere, amivel a cuccok az autóba vagy onnan a lakásba kerülnek kitesz egy óra pakolást, nekem meg két nap izomlázat. Igaz, szinte gimnázium óta nem volt részem benne. Emma Esztergomban is tündér kislány volt, mindenkinek megmutatta gyönyörű mosolyát. Két pillanat alatt belaktuk a kis szobát és megtöltöttük a lakást babaillattal (na jó, pelenkaszaggal). Így Apuék egy kicsit nosztalgiázhattak, újra babasírástól zengett a ház. Mostanra itthon kezdünk visszaszokni a régi kerékvégásba. Még dolgoznom nem kell, így újra együtt, itthon, hármasban.

Valahogy így történt az első karácsony. Boldog Új Évet Mindenkinek.

Az utazás előtti napokon már aludni sem tudtam rendesen. Rettegve vártam a katasztrófát, hogy Emma majd nem alszik, nem eszik, sőt, az úton is végzetes balesetet szenvedünk majd. Nem beszélve arról, hogy majd minden fontos dolog itthon marad, biztosan nem leszek majd elég körültekintő anyuka. Igen, ez volt az első nagy utazásunk. Encsen töltöttük a hétvégét. Gondolom, senki nem lepődik meg azon, hogy megint csak elfogultan áradozni tudok, hogy az én kis Tündérem milyen jól vette az újdonságokat. Az utat oda és vissza is végigaludta, otthon szépen evett, aludt, mitha mi sem történt volna, még a fodrászhoz is "elengedett". Ez utóbbi olyan szintű kimozdulás - élményt jelentett, mint amikor máskor nyaralni megyek...Mindenki imádta, hiszen olyan bőkezűen osztogatta a kacagásokat és beszélgetett a családdal, hogy én csak olvadoztam a büszkeségtől. Hiába is próbál az ember nem beleesni ebbe a csapdába, egyszerűen ez lehetetlen. A másik nagy mérföldkő, hogy úgy tűnik, elhagytuk az éjszakai evést. Nem akarom elkiabálni, de eddig minden jel erre enged következtetni! Ja, a pelenka természetesen itthon maradt, de ugyan, hol nem lehet kapni ilyesmit? :-)) 

Először is nagyon szépen köszönjük Emmácska nevében is a sok névnapi köszöntést!  Sajnos estére elég rendesen elfáradunk mind a ketten, így elég hosszú ideje nem történt friss bejegyzés a blogba. Babuka most már szinte minden nap megajándékoz minket valami újdonsággal. Ami a legfontosabb, kezdi felfedezni önmagát ebben a mi világunkban. Kezdve a legegyszerűbb dologgal, legalábbis számunkra egyszerűnek tűnik, felfedezte hogy az a két nagy csáp ami időnként az arca előtt elsuhan az a saját keze, erre napról-napra az újdonság erejével csodálkozik rá és elég hosszú ideig el is szórakozik vele. És ha már megvannak rájött, hogy ezeket össze is lehet kulcsolni, amit mi csak "babakulcsnak" hívunk, mivel még elég "szabályalanul" rendezgeti az ujjacskáit. Esti etetéskor (ami kötelező jelleggel az én reszortom), már két kézzel fogja az üveget és segít. Persze ez annak is köszönhető, hogy borzasztóan türelmetlen, mintha éheztetnénk, és mikor végre egy kis kajához jut, akkor megragadja az üveget, nehogy valaki véletlenül elvegye. Ennek megfelelően gyarapszik is rendesen. Olyan hurkákat növesztett, hogy a Michelin baba hozzá képest etióp kisgyerek. Ja, és már a haja is akkora, hogy sampont kellett vegyek hozzá.