Tihanyi Emma

Ma voltunk Családünnepen a parkban. Mivel kisgyermekes család vagyunk:-) Igaz ugyan, hogy egyébként is kimentünk volna a parkba, mert szinte itt a nyár, de így Emmának még érdekesebb volt. Annál is inkább, mivel életében először kilátott a babakocsiból, mert felültettük. Eleinte egészen el voltam szontyolodva, hogy alig reagál valamit a rengeteg látnivalóra, ennél aztán nagyobb reakcióra számítottam, de egy óra elteltével nagyon belejött, nevetett, sikítozott, nagyon élvezte a sok újdonságot.  Ráadásul nemcsak ő látott mindent, hanem őt is látták, így először fordult elő, hogy megállítottak minket az emberek, hogy milyen édes kislányunk van. Nagyon büszke voltam! Tényleg nagyon aranyos baba, pláne itthon. Azt nem is írtam, hogy fél évig nem különösebben strapálta magát, majd 8 nap alatt eljutott a forgástól a négykézláb álláson át a kúszásig. Ennek köszönhetően napközben többször is eljátszik egyedül rövid időre, de ez már nem is olyan nagy jelentőségű, mint régebben volt, mert már én is szeretek vele együtt játszani. Amikor pedig valami dolgunk van, akkor ő az etetőszékből figyeli, hogyan készül például az ebéd (ez persze sokszor sírásba fullad, mivel nem végtelen türelmű). A parkban pedig már két órát is töltünk naponta. A múlt héten napokon keresztül tanulmányoztuk, hogyan tisztítják ki a tavat és gondozzák a halakat, vízililiomokat a „parkos bácsik”J Azt hiszem, napról napra szebb az élet!Köszönjük a képrendezőt, Lacó!

Emma öt hónapos lett. Hihetetlen, milyen nagylány már. Ezúton üzenem minden leendő kismamának, hogy igaz a szóbeszéd, TÉNYLEG minden sokkal könnyebb lesz a 3. hónap után. Emma is sokkal ügyesebb, okosabb, meg a szülei is:-)) Már nem azzal telik a nap, hogy próbáljuk kitalálni, mikor mit kellene (kellett volna) tenni, hanem nyugodt és kellemes állandóságban töltjük az időt, és Emma a családi élet aktív résztvevője. Tudom, hogy először azt mondtam, hogy a mindennapoknak ez az egyformasága nehéz és sokszor túl monoton egy felnőttnek, de mire az ember összeszokik a gyerekével, rájön, hogy ez mindannyiunknak így a legjobb. Emma eddig sem volt nehéz eset, de most már szinte soha nem sír és általában jól megérteti magát velünk. Persze vannak kivételek, mikor napokig tart, míg rájövünk, hogy azért nem hajlandó elfogadni a cumisüvegből a vacsit, mert még mindig az újszülött etetőcumi van rajta, amit elfelejtettünk (3 hónap óta) lecserélni:-)) Időközben emellett megszerette az almapürét és a krumplipürét is, úgyhogy komoly ebédek vannak ám nálunk! Nagyon szereti a hasát (így nem csoda, hogy 7,5 kg). A legjobb, hogy már lehet vele "beszélgetni" és nagyon hamar rájön dolgokra, amit én nem is hittem volna korábban. Még csak 5 hónapos, de csibész. Például amikor meghúzza a hajam, tetszik neki, hogy azt mondom "au", ezért tovább húzigálja és kacag rajtam. Egy-két nap alatt megtanulta, mit kell csinálni evés közben, mikor mondjuk, hogy "á" és ami a legmeglepőbb, hallgat a nevére. Kipróbáltam azonos hangsúllyal más hasonló szavakat is, de csak az Emmára figyel fel. Ma pedig az eddigi legaranyosabb dolog történt: kicsit savanyú alma miatt fintorgott, mint mikor citromba harap az ember. Ezen mi nevettünk, ő erre rájött, és azonnal összekapcsolta a két dolgot és attól kezdve ismételgette, hogy megnevettessen. Ebben két dolog is döbbenetes volt számomra: az egyik, hogy minderre rájött, a másik pedig az ilyen zsenge korban már jelentkező tetszeni vágyás a szülők felé. Tudom, hogy a babák fejlődésekor sokkal látványosabb, amikor megfordulnak, felülnek vagy járni kezdenek, de nekem ezek a dolgok tetszenek a legjobban, amikor észreveszem, hogy a saját eszével már kombinálni tud. Imádnivaló! 

Túl vagyunk a második nagy oltáson. Szerencsére minden különösebb gond nélkül. A doktornéni meg van elégedve Emmával. A percentilis értékei: magasság: 97, testsúly: 90. Ez azt jelenti, hogy a vele egykorú babák 97% -a alacsonyabb és 90 %-a kisebb súlyú, mint ő (most 65 cm és 6,58 kg). Ezt érezzük is...Tényleg nagyon gyorsan megnőtt, de azért én nem bánnám, ha nem lenne amolyan kosaras termet - már elnézést a kosárlabdás lányoktól...Különben nagyon aranyos volt a vizsgálat alatt és a szuri után sem sírt. Igazából nevetett, ami azért van, mert néhány napja rájött, hogyan kell rikoltozva nevetni és folyton ezt gyakorolja okkal, ok nélkül. A korához képest mindent csinál ügyesen, amit kell. Sőt, a kis kézmozgásai különösen ügyesek, mert már a csörgőt át tudja venni egyik kezéből a másikba és a kisállatokat is két kézbe fogva játszik velük,célzottan nyúl utánuk és alkalomadtán ha kiesik a cumi, még azt is sikerül visszatenni a szájába. Halász Juditot szoktunk együtt hallgatni, olyankor mindig abbahagyja a nyígást, úgyhogy ezt a tetszés jelének veszem. Amikor bekapcsolom, akkor a számítógépet nézi, felismeri, hogy onnan jön a zene. Hiába, hol van az már, hogy én még bakelit lemezről hallgattam ilyesmit. A játszószőnyegen oldalra fordulva megtalálja magát a tükörben és nevetgél magára. Na, nagyjából el is dicsekedtem minden tudományával:-))